Krisán László: A vállalkozók problémái az igazán fontosak

Április óta elnök, azóta nincsenek botrányok, igaz, a változások stratégiáját sem láthatta eddig a nagyvilág. Most azonban a fényre lép a Krisán László vezette BKIK, mégpedig az eddigiektől szokatlan, igencsak fiatalos formában. November 13-án az Iparművészeti Múzeumban ugyanis a FIVOSZ-szal közös rendezvény nyitja a Budapesti Vállalkozói Napokat. Az elnök beszél arról is, hogy miként lehetne feloldani azt a lehetetlen helyzetet, amely szerint a budapesti vállalkozásoknak nem jut uniós forrás. És kiderül, hogy elég-e a 80 milliárd forintos alap Budapestnek és Pest megyének mind ezek kiváltására. Blogstar-interjú.

Egy HVG-ben megjelent írás szerint uniós támogatásból két házat is felépített az etyeki szőlőhegyen, amiket nem  uniós feltételrendszer szerint működtet. Mi igaz ebből? És önt megkeresték-e egyáltalán a cikk készítésekor?

Nem házat, hanem egy három szobás falusi szálláshelyet építettem, míg a másik pályázat egy pincére – egy kis manufaktúrás borászatra – vonatkozott, azaz szó sincs házakról, de mondjuk ez csak kis része a “téves” információknak.  Ha nem tudnám, hogy összehangolt lejáratási kampány áll a cikk megjelenése mögött, akkor humorosan is felfoghatnám akár a HVG cikkét. Az ugyanis a jereváni rádió tipikus híradására emlékeztet, mert nem Moszkvában, hanem Leningrádban, és nem Mercedeseket, hanem Volgákat, és nem osztogatnak, de fosztogatnak… Amúgy minden stimmel.

A HVG állításai nem felelnek meg a valóságnak, az uniós támogatásokat a vállalásnak megfelelően használtam fel, és a meglebegtetett összeférhetetlenség már csak azért sem állhat fenn, mert a támogatások megítélése után sok  évvel kértek fel az uniós stratégiákkal foglalkozó – épp ezért pályázatok fölött nem is döntő grémiumokba – és persze teljesen más régióban, mint ahol a pályázatok lezajlottak.

Éppen ezért mondtam az újságírónőnek, hogy nem fogok részt venni egy engem lejárató hecckampányban – és reméltem, hogy a HVG veszi magának a fáradtságot és ellenőrzi az adatokat, amelyeket publikál. Nem tette, sőt arra sem reagáltak mikor nyílt levélben fordultam hozzájuk. A jereváni rádió legalább utólag kijavította saját magát…

Nyilván azért támadják, mert a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vezetője lett. Térjünk is rá erre. Az elmúlt esztendőkben jószerivel csak a botrányok kapcsán lehetett hallani a BKIK-ról, ön április óta elnök, azóta nincs botrány, viszont az új irányról, stratégiáról eddig még keveset hallhattunk. Megfogalmazódott-e már, hogy merre tovább BKIK?

Azt teljesen elfogadom, hogy egy elnököt kizárólag az eredményei alapján ítéljenek meg. Piaci ember vagyok, mindig is a reálszférában tevékenykedtem, ahol csakis ez számít. De egy szervezetet nem lehet hétfőről keddre megváltoztatni. Jóval hosszabb időt igényel. Főleg akkor, ha az a szervezet évek óta stagnál, a belső dolgaival, a belső intrikákkal foglalkozik és nem azzal, hogy hogyan lehetne előre menni. Hiányzik a világos orientáció. A BKIK sajnos ilyen állapotba került, és ezért az első feladatunk az volt, hogy a korábbi évek problémáit bebetonozó kereteket a helyükre tegyük, mindent rendbe hozzunk a saját házunk táján. A múlt feldolgozásával most már kezdünk jól állni, a demokratikus szervezeti keretek újjáélesztése és programokkal kitöltése van napirenden.

Ez jó, de mitől lesz sikeres a kamara?

Akkor lehet jó, sikeres és működőképes, ha az egységek a nap végére  maguk töltik meg tartalommal és nem „felülről” várják az utasításokat, megoldásokat. Ez egy demokratikus szervezet több mint nyolcszáz tisztségviselővel és majd 100 fős apparátussal. Elnökként iránymutatást kell megadni, és a szolgáltató szemléletet bevezetni. Utóbbi alapvetően mindig benne volt a kamarában, de sosem tudott teljesen teret nyerni. Nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani: mert hiába is vannak jó szolgáltatásai a kamarának, ha ezekről nem tudtak a vállalkozások. S most is arról beszélgetünk, hogy  a vállalkozók miért nem veszik ezeket igénybe? Egyszerűen mert nem tudnak róla. Nem tudják mennyi mindenre is jó a kamara. Az információt el kell hozzájuk juttatni. Ars poeticának azt is megfogalmazhatnám, hogy a vállalkozók problémái és nem a kamarai problémák a problémák. A vállalkozók gondjait kell előtérbe helyezni, mert a kamarai harci helyzetnél sokkal fontosabb az, hogy Budapesten nincsenek uniós pénzek és Közép-Magyarország kimaradt a teljes rendszerből, aminek következtében folyamatosan lecsúszott az elmúlt időszakban. Na ez valóban fontos ügy.

Mondjuk ebben segíthetnének a multik.

Igen a multik is és a kis cégek is. A BKIK-nak nem jó, ha a nagyvállalatok száma kisebb ezért – stratégiai cél tehát, hogy vonjuk be őket is a munkába. Ezeken a területeken is megmérettetik a kamarai vezetés, és én is.

És ez a gondolkodás mennyire talál értő fülekre a kissé mammutszervezetnek tűnő BKIK-n belül?

Egyrészt lelke van, egyfajta szellemisége a kamarának, amit ilyen szempontból is egyféle kamarai gondolkodásra átállással magáévá kell tennie az embernek, kiegészítve azzal, hogy a belső torzsalkodás helyett az eredményességre kell rákoncentrálni. A mentalitásváltás kulcskérdés, tulajdonképpen az origója az egésznek. Ha áthatja a kamarai munkát az eredményorientáció, akkor automatikusan megoldódik a korábbi problémák túlnyomó része. De én ellentmondanék a kérdésnek, ami azt sugallja, hogy egy szervezeti méretnek csak hibái lehetnek, erősségei meg nincsenek: a mamutszervezeteknek is vannak előnyei és hátrányai, csakúgy mint a kisebb struktúráknak, akár a mikró cégeknek. A BKIK megítélésem szerint eddig azért működött – mondjuk úgy, hogy – szuboptimálisan, mert minden szervezeti méret hibáit vette át, az erősségeit pedig kihagyta. Egy kamara képes kell legyen arra, hogy mindenhonnan az értékeket válogassa ki és azokat gyúrja egybe. A kamarában a szatócsüzlet tulajdonosa és a multinacionális kereskedelmi vállalat vezetője szimbiózisban dolgozik egy munkacsoportban – ezt a sokféle nézőpontot tudni kell egyszerre igénybe venni. A kicsinek jó a nagy jelenléte, mert fölhúzza, a nagynak meg egy komoly merítési forrást jelent. Ezért is hozom be a nagyvállalatokat a kamarába, mert egyfelől mágnesek, egymást és a kicsiket is segítik, és a kamarának még pluszban adnak egy olyan gazdasági súlyt, amitől a gazdaságpolitikai döntéshozók is jobban elfogadják azt, amit mi kérdezünk vagy mondunk. Ha ez sikerül, attól sikeresebb lesz a BKIK.

Kép forrása: blogstar.hu

A nyitás vagy a rugalmasság egyik első látványos lépése a november 13-i esemény a Iparművészeti Múzeumban. Mégpedig, hogy a FIVOSZ-szal (Fiatal Vállalkozók Országos Szövetsége) közösen indítják a BKIK Vállalkozói Napok rendezvénysorozatát. Ha az ember a fiatal vállalkozókban gondolkodik, akkor ott egy egészen más technikai, informatikai és egyéb felkészültséget meg világlátást feltételez. Ez már az új idők új szele?

Igen, konkrétan az. Egyik reggel a Rock rádiónak adtam interjút, és elég furcsa volt, ahogyan, amiket kérdeztek ezek a huszonéves srácok. Nagyon más és mondhatjuk azt, hogy király érzés volt. Kellenek az új impulzusok, a fiatal gondolatok is. A kamarát sokszor az a vád éri, hogy öregszik. A fiatalok viszont csak akkor jönnek ide, ha értéket kapnak. Az értékválasztás az egyik fő kérdés. És ez egy fontos kihívás, egy erős feladat. És mi érdekel egy vállalkozó fiatal embert? Pénz, piac, tudás, szabályozói környezet. Van egy ötlete, gegje, amivel kapcsolatban nekem egy dolgom van: forrást, hitelt, tőkét, garanciát, pályázatot keressek neki. Sőt, tegyek mögé piaci lehetőségeket, a kamara tapasztalatát, tudását és mentorálását. Azokat a képzéseket, tanácsadásokat, amikkel ő valóban el tudja adni azt, amit kitalált. De a nyitás nem jelenti azt, hogy az eddigi aktivitásokat dobni kell. Kell a korábbi és kell az új is. A BKIK szintetizáló képességén múlik a jövőben minden, mert nem minden jó, ami új és nem kell valamit csupán azért elvetni, mert már a nagyapáink is alkalmazták. Nem egymás rovására megy, hanem kiegészítve a másikat. A FIVOSZ-os program is teljesen más, mint egy hagyományos kamarai program – amelyet egyébként szintén a Budapesti Vállalkozói Napokon tartunk -, de az első nap az valóban egy nagyon innovatív, újszerű hangvételről fog szólni.

Ez jól hangzik, de a szabályozási környezet is ilyen segítőkész?

Nagyon nem és mindenki rosszul is viseli, hogy agyon vannak vegzálva a budapesti és a hazai vállalkozások, ezért kőkeményen azon dolgozunk, hogy ezeket az ésszerűtlen túlszabályozásokat világosan a helyükre tegyük.

A Kamara feladata, hogy a kapocs legyen a vállalkozók és a gazdasági kormányzat között?

Abszolút, sőt ennél sokkal többet is el kell várni a Kamarától. Nem biztos, hogy mindig érti egymást a politika és a vállalkozói piac. Utóbbiak gondolatait le kell fordítani a politika nyelvére, szabályozható, értelmezhető formába kell önteni, de azt is be kell mutatni ezzel párhuzamosan, hogy a politika mit nyer az adott javaslattal. Kritikát megfogalmazni, a partvonalról beszólni a legkönnyebb, viszont ha elmondom: ez a probléma, ez lenne a javaslatunk, ezt a törvényt érinti, sőt akár azt is, hogy ehhez így néz ki az új kodifikációs szöveg – nos ezt így értik, elfogadják.

A kamara egy olyan interfész, ami a piaccal és a szabályozóval egyaránt összeköti a vállalkozásokat. De ne feledjük, a BKIK egy kamara, és csak bizonyos keretekben tud segíteni, versenysemlegesen.

A konkrét ügyeket azonban a vállalkozásoknak kell felhozniuk és a kamara csatornáin keresztül velünk közösen intézniük.

Az előbb már említette, hogy az uniós források tekintetében a budapesti vállalkozások hátrányos helyzetben vannak. De van-e arra ötlet, elképzelés, program, terv, hogy miként juthatnak forráshoz ezek a vállalkozások?

Ez már nagyon régóta problémám, feszegetjük egy ideje ezt a kérdést. Sok olyan javaslatunk volt, ami ezt próbálta átölelni, és most már látható, hogy a probléma eszkalálódik és konkrétumokra van szükség ezekkel szeretnék előállni és gyorsan. Azon dolgozom és az a feladatom, hogy a budapesti vállalkozók helyzetét segítsem. Az uniós intézmények készítettek egy nagyon komoly tanulmányt, ami a 2007-től 2016 elejéig terjedő időszakot vizsgálta. Feltárta, hogy Nyugat-Dunántúli régió például komoly mértékben elugrott, folyamatosan nagyságrendekkel megy fölfelé, miközben a budapesti régió lecsúszó ágba váltott – ami nem is csoda, hiszen a jelenlegi 2013-2020 közötti uniós forrásból gyakorlatilag kimarad. Ezt nem lehet hagyni, hiszen a hazai vállalkozások 50% a budapesti bejegyzésű és közel 400.000 cég nem maradhat ki ennyire.

Kép forrása: blogstar.hu

Megoldás?

Több javaslatunk van most is a kormányzati döntéshozók asztalán, de már több konkrét ötletünket befogadták részben vagy egészben. Talán szélesebb körben is ismert a 80 milliárd forintos Budapest (Pest megye) alap, amit most végre elkezdenek feltölteni – jönnek az első pályázatok. Ez nagyon fontos, de messze nem elég. Komoly lépés lenne, ha ezt a 80 milliárdos keretet feljebb lehetne tolni. Nyilván nem uniós forrásból, bár épp most van a mid-term evaluation (MTE) időszaka, amikor a hét éves ciklus felénél lehetőség van a tapasztalatok ismeretében komolyabb kéréseket, változtatásokat megfogalmazni erre is biztatjuk a fejlesztéspolitika vezetőit. Ha mégsem menne, akkor egyéb megoldásokat kell alkalmazni. Ezek közül az egyik ennek az alapnak a hazai forrásból való növelése, a másikat pedig a napokban fogom bejelenteni, talán éppen a Budapesti Vállalkozói Napok keretében, hisz uniós pénz hiján más forráshelyek is vannak. Gondolok itt banki illetve költségvetésiekre, azok is lehetnek megoldások és ezen gőzerővel dolgozom.

Az Önt jellemző dinamizmus mennyire hathat a – lássuk be, hogy elég inaktív – tagságra?

Hagyjuk ezt az inaktív szót. Én azt látom, hogy ha feladat van, projekt van, program van, akkor aktívvá lehet tenni bárkit. A tagság irányában három feladatot látok fontosnak. A tagság bővítését. A tagság összetételének megváltoztatását – legyen több profi nagyvállalat tagja a BKIK-nak -, mert ezáltal – és ez a harmadik szempont – automatikusan nő az aktivitás. Nem gondolom azt, hogy a tagság eddig inaktív lett volna, a környezet nem volt alkalmas arra, hogy érdemben részt vegyenek, vehessenek a kamarai munkában. De a változáshoz csak impulzust tud adni az elnök és az elnökség, az aktivitást a tagozatoknak és a tagcsoportoknak kell kifejteniük.

Elnök úr! Az előbb azt mondta, hogy a budapesti vállalkozókat nem az elnök személye érdekli, hanem hogy mit tesz a kamara. Minket azért érdekelne, hogy jövő ilyenkor, mondjuk ha a 2018-as Budapesti Vállalkozói Napok kapcsán beszélgetünk, és akkor visszatekint a most még előttünk álló tizenkét hónapra, akkor mikor lenne elégedett? Mire mondja majd másfél éves elnökség után, hogy igen, ez már egy számon kérhető dolog, ezt tettem le az asztalra?

A korábbi hozzáállással nem lehet eredményt elérni, csak olyan munkával lehet célt érni, amiben valóban világos, kipipálható feladatok vannak úgy, hogy tudjuk: a gazdasági életben nincs statikus állapot, folyamatos fejlődés van. Ez alól a BKIK sem vonhatja ki magát, mennie, fejlődnie kell. Egy dolgot nagyon szeretnék kivenni a rendszerből: ezt az állandó köldöknézegetést, a belső intrikákat. Mert eddig mindenről szó van és szó volt a kamarában az elmúlt években, csak a vállalkozásokról nem. Félévente hangulatkeltés állt be és a munkáról nem esett szó. Pedig alapvetően a munka a feladat. Megindult egy folyamat, amiben felkapják fejüket a szokatlan, eddig ismeretlen mondatokra, elképzelésekre, amikről egyre kevésbé gondolják azt, hogy kamaraidegenek lennének. Amikor sikerül elérnünk, hogy a kamarai – Ön által tévesen inaktívnak hívott – réteg is elkezd lelkesedni, feladatokat keresni és azok mentén haladni, valamint projekteket és projektálható ötleteket behozni a rendszerbe, amikor azt meg tudjuk támogatni pénzügyi és humán erőforrásokkal akkor – azt gondolom – ez véget fog vetni a belső balhéknak, intrikáknak, és a kamara egy teljesen más képet, egy igazi szolgáltató arcot tud majd mutatni. Milyen lesz 2018 év végi BKIK? Nem vállaltam volna el az elnöki posztot, ha nem hinnék abban, hogy a kamarának kifejezetten fontos szereppel és súllyal megáldott csatornának kell lennie a politika, a gazdaságpolitika és a vállalkozások között. És ha mindezt úgy tudjuk elérni, hogy a tagság, a budapesti vállalkozók is úgy gondolnak a kamarára, hogy számukra az egy problémamegoldó hely, segít a munkájukban, akkor az kellő elégedettséggel töltene el, mert azt jelentené: elindultunk a jó irányba. Számszaki ember lévén számomra az a fajta matek a fontos, hogy elkezdenek-e visszajelezni, elkezdenek-e belépni a vállalkozások, ily módon támogatva az általam képviselt irányt, vagy nem. Valójában ők, a vállalkozások fognak a tagságukkal szavazni erről a történetről.

Forrás: Blogstar.hu
https://aktualis.blogstar.hu/2017/11/08/krisan-laszlo-a-vallalkozok-problemai-az-igazan-fontosak/44522/

Eseménynaptár
h k s c p s v
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30
Kiemelt videó
A Fiatal Vállalkozók Hete a BKIK társszervezésében - 2017
Cég és szolgáltatás kereső
Pályázati projektek
Partnereink