A Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum 2025/2026-os Oktatói Innovációs Díj pályázata arra adott lehetőséget, hogy az intézmények oktatói bemutassák azokat a módszereket, fejlesztéseket és jó gyakorlatokat, amelyekkel eredményesebbé, élményszerűbbé és korszerűbbé teszik a szakképzést. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara interjúsorozatban mutatja be a díjazott pedagógusokat. A Szalay Mónikával - aki MÁV Csoport különdíját is kiérdemelte - készült interjúból megismerhetjük nyertes projektjüket, annak hátterét, valamint azokat a szakmai tapasztalatokat, amelyek más intézmények számára is inspirációt jelenthetnek.
Miért indultak a pályázaton, mi volt a motiváció?
Dankó Eszter kolléganőmmel közösen indultunk a pályázaton, mert a projektet is ketten valósítottuk meg. A BGéSZC Bánki Donát Technikum történelem szakos oktatóiként régóta foglalkoztat bennünket, hogyan tudnánk a frontális oktatásban kevésbé motivált tanulókat aktívabban bevonni a tanulásba. Az „Itt élned, halnod kell” elnevezésű projektünk egy élményalapú történelemórára épült a Fiumei úti sírkertben, amelynek célja a tananyag hatékonyabb elsajátítása, a felzárkóztatás, a digitális kompetenciák fejlesztése és több pedagógiai terület összekapcsolása volt. Azért indultunk az oktatói versenyen, mert ketten vittünk véghez egy nagyszabású programot, ahol 414 tanulót mozgattunk meg egyszerre két külön idősávban, a szakképzőből 134, a technikumból 280 diákkal dolgoztunk együttesen, és egy konkrétan kidolgozott tervezésen alapuló sikeres projektet tudtunk zárni.
Röviden mutassák be a projektet és a projekt célját!
A reformkort választottuk témának, mert mind a szakképző, mind a technikumi képzésben fontos tananyag, utóbbi esetében érettségi tétel is. A programot a Kossuth-, Deák- és Batthyány-mauzóleumok köré építettük, és a történelem mellett a magyar irodalom és a testnevelés tantárgyakat is bevontuk. Egy olyan sétát terveztünk, amely összekötötte a múltat és a jelent, miközben a diákok élményszerű formában találkozhattak a tananyaggal.
A projekt különlegessége a méretében is rejlett, két idősávban, több száz tanuló volt jelen. A munkánk sikeres megvalósításához jelentősen hozzájárult az iskola vezetésének és kollégáinknak a támogatása.
A megvalósítást részletes előkészítés előzte meg: bejártuk a helyszínt, megterveztük az útvonalakat és az időbeosztást, valamint összehangoltuk a tananyagot, hogy a tanulók szervezetten és egységes tartalommal vehessenek részt a programban. Kiszámoltuk, hogy melyik helyszínen mennyi időt töltünk, begyakoroltuk szinkronban a tananyagot, hogy ugyan azt mondjuk ugyan annyi ideig minden helyszínen, mert csak úgy tudtuk megoldani a tanulók együtt mozgatását, hogy kettéváltunk és elosztottuk az osztályokat. Szinkronban tanítottunk.
Az ismeretanyag elmélyítése és bővítése szintén célunk volt, egy gyakorlati tapasztaláson keresztül, ami hatékonyabban megmarad a diákok élményanyagában és könnyebben emlékeznek rá iskolai vizsgahelyzetben is. A zárás során a Microsoft Forms alkalmazásban összeállított digitális feladatlapot töltöttek ki, amely történelem- és irodalomkérdéseket, valamint a helyszínhez kapcsolódó feladatokat tartalmazott. A sikeres teljesítésért mindkét tantárgyból érdemjegyet szerezhettek a fiatalok.
Milyen eddigi eredményei vannak a projektnek? Mennyire kiterjeszthető, másolható, tovább vihető más intézményekbe a projekt, mint jó gyakorlat?
Eredményeink közé soroljuk, hogy a múlt értékeit a jelen eszközeivel tudtuk közelebb hozni a tanulókhoz, miközben tudatosabb digitális eszközhasználatra is ösztönöztük őket. A projekt különösen a gyengébben teljesítő diákok számára jelentett motivációt és sikerélményt. Úgy gondoljuk, hogy az általunk kidolgozott élményalapú, tantárgyközi módszertan más intézményekben és más tantárgyak esetében is jól alkalmazható, továbbfejleszthető jó gyakorlat.
Gratulálunk, köszönjük az interjút és további sok sikert kívánunk!
Interjú sorozatunkat hamarosan folytatjuk!
