„ha csak 1% részesedésünk is van benne…”

„ha csak 1% részesedésünk is van benne…”

„ha csak 1% részesedésünk is van benne…”

„ha csak 1% részesedésünk is van benne…” 2021/05/27
„ha csak 1% részesedésünk is van benne…” 08:43

A vállalkozások, a Miskolci Egyetem és diákjainak jövője több ponton is összeér, keresztezi egymást. Ez volt az alapgondolata a Kandó Klub által szervezett interjúsorozat újabb felvonásának, amely során a következő kérdésekre keresték a választ a résztvevők.

- Miért is keresik a vállalkozások már az egyetemi éveik alatt a fiatalokat?
- Mennyire keresik ugyanakkor a jövőbeli biztonságot a végzős hallgatók?
- Miben segítheti a Miskolci Egyetem a borsodi vállalkozásokat? 

Beszélgetőpartnereink voltak: István Zsolt igazgató, a Miskolci Egyetem Technológia- és Tudástranszfer Igazgatóságáról (TTI) és Sedlák Gábor, a Fiatal Vállalkozások Kollégiumának alelnöke, a CreativEnergy Kft. ügyvezetője.

Az interjút Baranyi Dániel és Trautmann László készítette.   

Mi jellemzi a Miskolci Egyetem vállalati kapcsolati rendszerét? Hogyan jellemezhetők az érintett vállalkozások iparág és vállalati méret szempontjából?  

István Zsolt: Ez egy nagyon alapvető kérdés az egyetem jelene és jövője szempontjából. Bevezetésképpen szeretném elmondani, hogy én 20 évig a Bay Zoltán Kutatóintézetben dolgoztam és több mint másfél évvel ezelőtt kerültem a Miskolci Egyetemre, ide az ún. Techtranszfer szervezetbe, amelynek tavaly szeptember óta vagyok igazgatója. Az említett okokbók én is sokáig kívülről szemléltem az egyetemet. Így láthattam az akkori kiindulópontot és azt, hogy mely tényezőket és feltételeket érdemes fejleszteni, illetve változtatni az előrelépés érdekében, ennek részeként tekintettük át és gyűjtöttük össze az egyetem ezen területre vonatkozó korábbi tapasztalatait. Visszamenőleg 5 évre, tehát a 2015-2020 közötti évekre elkészítettük azt a felmérést, hogy hány partnerrel volt kapcsolatban az Egyetem. Ennek eredmény lett az a „háló”, amely közel 500 céges üzleti kapcsolatot fed le, a 10 000 forintos kisebb labormérésektől egészen a több 10 millió forintos megbízásokig, ami bizony széles spektrumot jelent. Területileg nézve elmondható, hogy a megbízások az egész országból érkeznek. Külső szemlélőben felmerülhet, hogy biztosan csak Miskolcon vagy Borsod megyében, illetve az észak-magyarországi régióban dolgozik a Miskolci Egyetem. Az egyértelmű válasz erre a „nem”, gyakorlatilag az egész országban jelen vagyunk. Nincs olyan megye, ahol ne lenne az egyetemnek céges kapcsolata. Elemeztük a partnercégeket székhelyük szerint is: az összes árbevétel alapján nagyságrendileg 40-45% a közép-magyarországi régióból érkezett. Ebben természetesen benne van, hogy sok nagyvállalatnak, akivel dolgozunk, a fővárosban van a székhelye. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében – én is meglepődtem – csak 18% és Észak-Magyarország is csak 25% körül van. Az a célunk, hogy erősítsük ezt az arányt, ezért is vettük fel a kapcsolatot a Borsod Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával (BOKIK). Ezen a területen erősítenünk kell. A legnagyobb megbízóink közt ott van a MOL, a Bosch, a BorsodChem és az MVM Csoport. 50 cég hozza a bevételeink 75%-át. Ezen felül nagyon sok további kapcsolatunk is van, például pályázatok keretében nagyvállalatokkal történő konzorciumi együttműködésekben. A kutatásfejlesztési konzorciumok értéke éves szinten körülbelül 2-3 milliárd forint. Ez 8-10 nagy projektet jelent, elsősorban műszaki területeken. Jellemző, hogy az ilyen jellegű bevételek többsége a műszaki karokhoz kötődik. A teljes bevételeink arányában 25% származik csak a KKV-któl, ezért ebbe az irányba még jobban nyitnunk kell. Szektorális szempontból diverzifikáltak a bevételek, jellemző az elektronika, a műanyagipar, de erős a járműipar, a feldolgozóipar és a hulladékgazdálkodás-környezetipar hozzáadott értéke. Nagy sikernek tartom, hogy azt a széleskörű tevékenységet, amivel a műszaki karok foglalkoznak, több mint féléves munkával karsemleges kompetenciákká alakítottuk, természetesen a karokkal és intézetekkel szoros együttműködésben. Eljutottunk oda, hogy ha van egy külsős megkeresés, akkor tudjuk azt, hogy ki az a 3-4 ember, akár különböző karokról, akihez egy adott kompetencia tartozik. Ennek a kompetenciatérképnek a meghatározása sok kompromisszumot igényelt a szerkesztés során, most már viszont elérhető az interneten is, az egyetemi weblapon. Gyorsan, könnyen áttekinthető, 4 nagy szakterület szerint: innovatív gépészet, korszerű anyagok és technológiák, fenntartható természeti erőforrásgazdálkodás, valamint a logisztika 4.0 és digitális technológiák. Ezeken belül lehet megtalálni az egyoldalas kompetencia lapokat, amelyek tartalmaznak egy összefoglaló leírást, a szolgáltatásokat, a referenciákat, a legfontosabb laboreszközöket. Szóval törekedtünk egy egyszerű, ugyanakkor informatív, de átlátható összegzésre. 

Szlovák vállalatokkal is állnak kapcsolatban? 

István Zsolt: Nem számottevő, és ez egy fájó pont számomra is. Külföldi számlás bevételeink a teljes bevételeink 5%-át adják, ezen a területen van még mit javítunk. Egyetemi pályázati konstrukcióban nagyon sok külföldi kapcsolatunk van, Európa minden fontosabb egyetemével kapcsolatban vagyunk, de a külföldi iparvállalatok megbízása minimális. Ebbe az irányba is nyitnunk kell. A kompetencia lapok fordítása most zajlik, ezekkel az angol anyagokkal angol nyelvű weblapunk mellett különböző nemzetközi szervezeteknél is szeretnénk roadshow-zni.

Sedlák Gábor: Saját tapasztalataink szerint a mi vállalkozásunk számára evidencia, ha megakadunk egy feladatunkkal, akkor az egyetemhez mindig fordulhatunk. Van egy olyan eszközparkjuk a szükséges tudásbázissal együtt, hogy ha  nálunk hiányzik valami, azt minden esetben az egyetemnél be tudjuk szerezni. Ami még pozitívabb, hogy nagyon sok gyakorlati tapasztalatuk van. Eleinte elméleti irányba mentünk, de az elmúlt időszakban már sikerült elérnünk, hogy a piacon életképes termékeket kapjunk a közös munka eredményeképpen.   

Melyek azok a szolgáltatások, amelyekben az egyetem leginkább segítséget tud nyújtani, és mire lenne igénye a környékbeli vállalkozásoknak?  

Sedlák Gábor: Abba tudnék belekapaszkodni, amit Zsolt mondott a kompetencia térképpel kapcsolatban. Ha ez így összeáll egy szolgáltatáscsomaggá, akkor az nagyban megkönnyíti a kapcsoltfelvételt. Korábban volt olyan, hogy egy probléma kapcsán mi kezdtünk el azon gondolkodni, hogy vajon ezt melyik tanszéken kérdezzük meg. Nekünk műszaki kérdéseink vannak leginkább, amelyek esetében vannak átfedések, tehát gyakran ismerősök ajánlása alapján történt a kapcsolatfelvétel. Jól jött volna egy sorvezető, hogy célirányosan tudjunk kapcsolatot építeni.   

Gazdasági/menedzsment jellegű kérdésekkel is megkeresitek az egyetemet?  

Sedlák Gábor: Mi műszaki kockák vagyunk, szeretünk fejleszteni, alkotni, ezért ez egy jó kérdés feltevés. Sokszor jutunk el oda, hogy megvagyunk egy jó termékkel és elégedetten hátradőlünk, de nagyon sok projektünk itt meg is reked. Szükség lenne a piacra való bevezetéshez többek között értékesítési tevékenységre, amit ki lehetne szervezni azok kezébe, akik ehhez értenek, akiknek ez a szakmája.   

Az egyetem milyen típusú együttműködésekre fókuszál leginkább a már meglévő partneri kapcsolatokban? Inkább a képzési vagy a kutatási együttműködések tekinthetőek húzóágazatnak?  

István Zsolt: Mindkettő. Minden egyetemnek rendelkezni kell egy Intézmény Fejlesztési Tervvel. Ennek meghatározó része a kutatásfejlesztési szolgáltatás, és a képzés is. A felnőttképzésben látunk nagy lehetőséget. A Miskolci Egyetemnek van egy önálló szervezeti egysége, a MENTORIUS Tudás- és Képzőközpont. Ez egy menedzsment iroda, ami összegyűjtötte az összes sztenderd felnőttképzési portfóliót mind a műszaki, mind a gazdasági területeken, és a cégeknél, ahol igény van rá, meg tudják szervezni a szükséges képzéseket. Egyre gyakoribbak az ún. tűszerű képzések, amikor egy konkrét feladathoz nyújtunk továbbképzést. Ebben úgy látjuk, hogy a képzési iparág piaci szinten is működtethető, ennek a menedzselésére még inkább rá fogunk állni.  

A kutatásfejlesztésnek is két irányát látjuk. Az egyik, amikor tervezünk valamilyen prototípust vagy technológiát, a másik pedig, amikor a különböző laboregységeink végeznek mérési szolgáltatásokat. A mérések adják a bevételek körülbelül 20%-át, a komplexebb kutatásfejlesztési tevékenységek a 80%-át. Ezen kapacitások kínálata most is elérhető a honlapon, de ezt frissíteni, fejleszteni szeretnénk. Az elmúlt években 3 nagyobb eszközberuházásunk is volt. Egyik a FIEK Központban egy poliuretán előállító cella, amellyel autóülésektől kezdve a bútoripari igényekig elég sok mindent ki lehet kísérletezni. Ez a gyártócella robotizált, így kisüzemi szinten még gyártói kapacitásunk is van (akár kisüzemi szinten). A másik a 3D-s anyagvizsgálati labor. A harmadik terület az EMC vizsgálat, ami az elektromágneses összeférhetőség mérésére szolgál. Ezek piaci alapú működtetésére komolyan készülünk.  

A Miskolci Egyetem is benne van abban a 9 egyetemet jelentő körben, akik az ITM támogatásával Tudományos és Innovációs Parkot hoznak létre, ami 2024-től fog működni. Méretét jól szemlélteti, hogy nagyságrendileg egy nettó 30 milliárd forintos beruházásról beszélünk. A Park eszközeit már kifejezetten a piaci igények alapján vásároljuk majd meg. A tervezés előrehaladott, jól áll, így ismerjük az egyes szervezetek igényeit; ki mennyi kapacitást (épület területet, eszközt stb.) szeretne lekötni, így hamarosan elkezdődhet az építkezés időszaka. 

A kompetencialapok feltérképzése a műszaki karoknál lezárult, de ezzel nem fejezzük be a projektet, folytatjuk a gazdasági, az egészségügyi és a jogi karon is.  

A Technológia- és Tudástranszfer Igazgatóság feladata a navigáció, ahogy Gábor is említette. Az nagyon sokszor jelent problémát, hogy kihez lehet fordulni. Másrészt igyekszünk karsemlegesen mindenkit bevonni, ezért végezzük a kompetencia felméréseket. A TTI feladata, hogy egyablakos rendszert tudjunk biztosítani. Jelenleg az ajánlatadások számának 10%-át bonyolítja a TTI, de pár éven belül 50%-ra szeretnénk megemelni ezt az arányt.   

A végzett hallgatókkal milyen tapasztalatok vannak? Mennyire jellemző, hogy önálló vállalkozást indítanak? Jellemző, hogy a térségbeli vállalkozásoknál helyezkednek el?  

István Zsolt: Nagyot változott a világ. Régen leginkább másodikként megjelölt egyetemként az ország minden területéről érkeztek a hallgatók. Azóta minden régiónak van műszaki egyeteme. Az egy óriási szerepvállalás, hogy itt van a régióban a Miskolci Egyetem, így célunk, hogy itt tartsuk a hallgatókat. Az is jellemző, hogy a másod- és harmadéves hallgatókat már „levadásszák” a vállalkozások. Nincs olyan informatikus itt, akinek ne lenne 2-3 megkeresése. Ebből a szempontból szerencsés most hallgatónak lenni.  

A vállalkozóvá válást tudatosan támogatja az egyetem több programon keresztül. Létrehoztunk egy innovációs alapot. Ennek részeként hirdettünk versenyeket. A StartMeUp! program egy ötletverseny, míg a Proof of Concept versenyen konkrét prototípusig kellett eljutni a hallgatóknak. Nagyon jó ötletek jöttek be és nagyon sok (több mint száz) fiatalt meg tudtunk mozgatni más egyetemekről is, hiszen tagjai vagyunk mi is a Hungarian Startup University Programnak, a HSUP-nak. Attól sajnos még messze vagyunk, hogy minden infrastruktúrát tudjunk biztosítani az induló vállalkozásoknak, de az épülő Tudományos és Innovációs  Park egyik koncepciója pont ez lesz: itt valamennyi szükséges infrastruktúrát szeretnénk biztosítani az induló vállalkozásoknak és a fiatal vállalkozóknak is. Nyitunk a megyei KKV-k felé is. Jelenleg készítünk közös pályázatot ír-finn-cseh konzorciummal: hogyan, milyen stratégiát, milyen szabályrendszert kell kialakítani, ami támogatja a vállalkozóvá válást akár a hallgatók, akár az oktatók tekintetében. Bízom benne, hogy talán 2024-re mind infrastruktúrájában, mind szellemiségében olyan üzleti környezetet tudunk kialakítani, amelyben ha van valakinek ötlete 20 évesen és meg akarja váltani a világot, akkor nálunk indítsa el a kisvállalkozását, amelyben ha csak 1% részesedésünk is van, mint egyetemnek, akkor a várható milliárdokból majd nekünk is jusson.  

Hogy látod a hallgatói mentalitást? Jellemzően a biztonságot keresik az egyetemi évek után? Máshol az a tapasztalat, hogy körülbelül az egyetemisták 2%-a tervezi vállalkozás indítását.  

István Zsolt: Hasonló az arány itt is, de abban a 2%-ban tényleg nagyon jó ötletek vannak. Egyébként magabiztosak, saját üzleti tapasztalataik alapján, motivációval és vezetői ambíciókkal lépnek a munkaerőpiacra a hallgatók.  

Sedlák Gábor: Meg tudom erősíteni Zsoltot, mi is folyamatosan hirdetünk. Én úgy látom, hogy a vállalkozások oldaláról erős verseny van a hallgatókért. Az egyetemi évek alatt ezért is próbáljuk bevonni a fiatalokat, hiszen a végzettek közül már nem sokakat tudunk elérni, ezért visszább kell mennünk. Ahogy én látom, a karrierépítés már a szórakozás helyét is átvette az egyetemeken. Ez nem mindig szerencsés, de nincs más lehetőség a jövőbeli kollégák eléréséhez, a legfelkészültebb fiatalok megtalálására. Nem is igazán a tanulmányi eredményeket nézzük, hanem az aktivitást, például a versenyeken. A csillogást keressük a szemükben, ami nekünk is volt, és ha az megvan, akkor mentorálási folyamattal el tudjuk kísérni őket a sikerig.  

Hogy látod mi a különbség a mai hallgatók és a Te korosztályod között?  

Sedlák Gábor: Jelenleg nagyon magasak a hallgatók elvárásai. Azt tapasztaljuk, hogy ez később megváltozik, átértékelődik a preferencia rendszer, és a folyamatos tanulás, a vállalaton belüli képzés megelőzi ezeket a nagy elvárásokat. A mi időnkben is 2-3% volt, akiből vállalkozó vált, de ez egy nagyon nehéz szakma, amiben benne van a kiemelkedő siker lehetősége is. De mint ahogy mindig, a mérlegnek két nyelve van, az extraprofithoz bele kell tenni munkát „életvitelszerűen”.   

Nagyon köszönjük ezt a tanulságos beszélgetést.