Vissza
Az egyéni vállalkozó adózása
Az egyéni vállalkozóra a személyi jövedelemadó szabályai vonatkoznak. Ha máshogy nem rendelkezik, akkor vállalkozói jövedelme szerinti adózik. Választhat ezen kívül átalányadózást, illetve a manapság nagyon népszerű kisadózói formát, a KATÁT.
Vállalkozói jövedelemadózás esetén a jövedelem a vállalkozói bevételekből a tételesen számlával, más bizonylattal igazolt vállalkozói költségek levonásával állapítható meg. Átalányadózás esetén pedig a vállalkozói bevételt a törvény által megadott költséghányaddal kell csökkenteni.
Az egyéni vállalkozó esetében – a kettős könyvvitel szabályaitól eltérően a – bevételek és a költségek pénzforgalmi szemléletben kerülnek elszámolásra: A vevőnek kiszámlázott ellenértékből akkor és annyi számít bevételnek, amikor és amennyit abból a vevő megfizet. A beszerzési számlák ellenértékéből akkor és annyi számolható el költségként, amikor és amennyit a vállalkozó abból kiegyenlít. A bevételeket és a kiadásokat naplófőkönyvben vagy pénztárkönyvben kell időrendi sorrendben rögzíteni. Az átalányadózó bevételi nyilvántartást vezet. A ki nem egyenlített eladási és beszerzési számlákról is nyilvántartást kell vezetni.
Az adózási mód megválasztásánál nem csak az egyes adózási módok alkalmazása esetén fizetendő összes közteher nagysága a mérvadó, a kata illetve az átalány szerinti adózás választásának lehetőségét a várható bevétel (a forgalom) nagysága is befolyásolja (mert ezeknek jogvesztő illetve a kata esetében gazdaságossági bevételi értékhatáraik vannak), de mérlegelendő szempont az is, hogy a vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazása esetén illetve alkalmazott(ak) foglalkoztatása esetén (adózási módtól függetlenül) könyvelő folyamatos igénybevétele is ajánlott, viszont az alkalmazottat nem foglalkoztató, a KATA szerinti vagy az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó rövid betanulás után adózással összefüggő kötelezettségeit a könyvelői díjat megspórolva könyvelő segítsége nélkül maga is teljesíteni tudja.
Vállalkozói bevételek:
a tevékenység ellenértékeként, vagy előlegeként kapott készpénz vagy jóváírt összeg, vagy az ezek helyett kapott vagyoni érték;
a kizárólag vállalkozási célú tárgyi eszköz és más vagyontárgy értékesítéséért kapott ellenérték, vagy annak piaci értéke, ha ez utóbbi a több;
a kapott kamat, kötbér, fogyasztói árkiegészítés, költségvetési és egyéb támogatás;
azon a vállalkozói tevékenység keretében előállított termékek, nyújtott szolgáltatások forgalmi értéke, melyeket vállalkozó saját célra felhasznál, vagy másnak részben vagy egészben térítés nélkül átenged, ha a velük kapcsolatos kiadásokat költségként elszámolta; a költségként elszámolt fizetési kötelezettség (adó, járulék, kötbér, stb.) visszatérítése;
a káreseményre kapott kártérítés, a biztosító szolgáltatása, ha a biztosítási díj költségként elszámolásra került;
a beszerzésekor egy összegben költségként elszámolt kis értékű tárgyi eszköz beszerzési értékének időarányos része, ha azt a vállalkozó a beszerzéstől számított 3 éven belül másnak ingyen átadja.
Vállalkozói jövedelemadózás
A nem, vagy nem kizárólagosan kiskereskedelmi tevékenységet folytató, 15 millió forintot meghaladó éves árbevételű egyéni vállalkozónak nincs érdemi választási lehetősége, mert átalányadózást nem választhat, KATA adózást pedig nem érdemes választania, a jövedelem utáni és az iparűzési adózásban is az alapértelmezett -legbonyolultabb adózási módot kénytelen alkalmazni.
Ezen adózási mód szabályai az olyan egyszemélyes kft. analógiája mentén érthetők meg a legkönnyebben, ahol a tulajdonos személyesen közreműködik, eszerint 3 okból keletkezik adókötelezettség:
(1): a kft., mint vállalkozás (gazdálkodó szervezet), amely a bevételeket és a költségeket elszámolja, és nyeresége után társasági adót fizet, valamint kifizetője a (2)-es személynek, és foglalkoztatója a (3)-as személynek;
(2): a kft. tulajdonosa a kft-be befektetett jegyzett tőkéje után a kft. adózott nyereségéből osztalékra tart igényt, ez az osztalék személyi jövedelemadó- és szociális hozzájárulási adóköteles, mely közterheket a kft. mint kifizető a bruttó osztalékból levonja és befizeti;
(3): ez a tulajdonos egyben személyesen közreműködő (a Kft. részére munkát végző) tag is, aki közreműködéséért adó- és járulékköteles munkadíjat („fizetést”) kap a kft-től (személyes közreműködői díj).
Az egyéni vállalkozó mindhárom egy személyben: gazdálkodó szervezet és foglalkoztatója, kifizetője saját magának (1), tulajdonos (2) és személyes közreműködő (3). Mindhárom okból keletkezik adóalapja és járulékait is maga fizeti az alábbiak szerint:
(1) Vállalkozói jövedelem: a kedvezményekkel csökkentett vállalkozói bevétel és a vállalkozói költség különbözete. A negatív jövedelem továbbvihető veszteség, mellyel a későbbi évek vállalkozói adóalapja csökkenthető. Vállalkozói költségként a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült kiadások (mástól igénybe vett szolgáltatások, dologi kiadások, személyi költségek és közterheik – ide értve a vállalkozói kivétet és közterheit is – , a kis értékű tárgyi eszközök és nem anyagi javak beszerzési értéke, stb.) és a kizárólag vállalkozási célt szolgáló (nagy értékű) tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékcsökkenési leírása számolható el, melyekről egyedi nyilvántartást kell vezetni. Ha a vállalkozó saját személygépjárműve után hajlandó cégautó-adót fizetni, akkor az üzemanyag, a fenntartás, javítás költségéből, a járművel megtett összes útból a vállalkozási céllal megtett úttal arányos rész számolható el, melyhez útnyilvántartás vezetése szükséges, értékcsökkenés nem érvényesíthető.
Bevételt csökkentő kedvezmény jár a munkanélküli, a megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatása, szakmunkástanuló képzése, a foglalkoztatotti létszám növelése, K+F tevékenység folytatása esetén, csökkenthető a bevétel a nyereség (a vállalkozói jövedelem) erejéig a beruházásra fordított kiadással (kisvállalkozói kedvezmény), a nyereség 50%-a erejéig a fejlesztési tartalékkal, de legfeljebb 500 millió Ft-tal. A fejlesztési tartalékot a következő 4 év során kell tárgyi eszköz beszerzésére, létesítésére fordítani, ha ez nem valósul meg, a fel nem használt tartalék utáni kedvezményt vissza kell fizetni, illetve, a korábbi években igénybe vett kedvezményből a feltételek megsértése miatt jogtalanná vált összeggel a bevételt meg kell növelni.
Vállalkozói adóalap: nulla, ha a vállalkozói jövedelem negatív, egyébként: a vállalkozói jövedelem csökkentve (legfeljebb a jövedelem 50%-áig) a korábbi évek elhatárolt veszteségével. Jövedelem(nyereség)minimum: Ha a kedvezményekkel nem csökkentett vállalkozói jövedelem nem éri el az elvárt minimumot, akkor a vállalkozó választhat, hogy az adót az elvárt minimum után fizeti meg, vagy nyilatkozattal támasztja alá az elvártnál kisebb vagy negatív eredmény valószerűségét. Jövedelem-(nyereség-)minimum = a vállalkozói bevétel 2%-a. Nem kell az elvárt minimumot alkalmazni elemi kár esetén és a kezdő egyéni vállalkozónak. A pozitív vállalkozói adóalap illetve a jövedelem-(nyereség-)minimum után 9% vállalkozói személyi jövedelemadó fizetendő (a társasági adó mértékével egyezően). A számított adó vállalkozói adókedvezmény címén a 2016 után megkötött beruházási hitel megfizetett kamatának teljes összegével csökkenthető.
Adózás utáni vállalkozói jövedelem: a vállalkozói adóalap és a kisvállalkozói kedvezmény együttes összege csökkentve a fizetendő vállalkozói személyi jövedelemadóval.
(2) Vállalkozói osztalékalap: adózás utáni vállalkozói jövedelem csökkentve a beruházásra fordított kiadással és a jogszabálysértés miatt fizetett bírsággal, késedelmi pótlékkal. Az osztalékalapot meg kell növelni a korábbi évek osztalékalapját csökkentő beruházási összegből a 3 éven belül másnak ingyen átadott tárgyi eszköz utáni időarányos összeggel, valamint annak a beruházásnak az összegével mely a megkezdésétől számított 4. év végéig sem került üzembe helyezésre. Az osztalékalap után 15% osztalékadó és az adó felső határáig 17,5% mértékű szociális hozzájárulási adó is fizetendő.
(3) A vállalkozói kivét összegét a vállalkozó maga határozza meg, nulla is lehet. Kivétnek minősül azonban a jogtalanul elszámolt költség is! A kivét az összevont adóalapba tartozó jövedelem, melyből számított adóalap után 15% jövedelemadó fizetendő. A kivét képezi a szociális hozzájárulási adó és a társadalombiztosítás járulékainak alapját is („főfoglalkozású” vállalkozó esetén ha a kivét összege nem éri el az elvárt adó- illetve járulékalap-minimumot, akkor e közterhek a vonatkozó elvárt minimum alapulvételével fizetendők meg). A kivét és a kivéten felül fizetendő szociális hozzájárulási adó a vállalkozói adóalapot csökkentő költségként számolhatók el.
Vállalkozói költségek:
A bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt (bizonylatolt) kiadás. Ha a tevékenységhez beszerzett termék vagy szolgáltatás értékesítője (szállító), az általános forgalmi adóalanya, akkor a kiadás igazolására (a beszerzés elszámolására) kizárólag a szállító által kibocsátott (egyszerűsített) számla alkalmas. Egyébként a kiadás igazolására kizárólag az a bizonylat alkalmas, amely tartalmazza a költség összegének megállapításához szükséges valamennyi adatot (így például a kiadás összegét és pénznemét) is.
Az egyéni vállalkozó költségként számolhatja el:
a) a vállalkozói kivétet;
b) a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadásokat, az adott előleget;
c) a tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírását;
d) e tevékenységének megkezdése előtt - legfeljebb három évvel korábban - beszerzett, és utóbb e tevékenység végzése során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem számolt kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait a tevékenységének kezdő évében, továbbá a legfeljebb három évvel korábban beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának elszámolását megkezdheti.
Az adóalap-számítás menete a vállalkozói jövedelem szerinti adózás (tételes költségelszámolás alkalmazása) esetén:
Vállalkozói bevételek
+ Bevételt növelő tételek
– Kisvállalkozói (beruházási) kedvezmény
– Egyéb bevételt csökkentő kedvezmények
= Módosított bevétel
– Vállalkozói kivét (összevonás alá eső adó- és járulékköteles jövedelem)
– Vállalkozói költségek
= Adóév saját eredménye, ha ez (+) : vállalkozói jövedelem, ha (–) : veszteség
– Előző évek elhatárolt veszteségéből leírni kívánt összeg
= Vállalkozói adóalap
– Fizetendő vállalkozói személyi jövedelemadó = (9% – adókedvezmények + visszafizetendő adókedvezmények)
= Adózás utáni vállalkozói jövedelem
+ Kisvállalkozói (beruházási) kedvezmény
+ Adózás utáni vállalkozói jövedelmet növelő tételek
– Adózás utáni vállalkozói jövedelmet csökkentő tételek
= Vállalkozói osztalékalap
…Az osztalékalap után 15% osztalékadó és 17,5% szociális hozzájárulási adó (szocho) fizetendő.
A vállalkozói adóalap utáni vállalkozói személyi jövedelemadó és a vállalkozói kivét adóelőlegét negyedévente a negyedévet követő hó 12-éig kell befizetni. Az osztalék utáni osztalékadó és szocho a jövedelemadó-bevallással egyidejűleg az adóévet követő május 20-ig esedékes.
Átalányadózás
Átalányadózást az az egyéni vállalkozó választhat a vállalkozói jövedelem szerint adózás helyett, akinek a vállalkozói bevétele nem haladja meg az évi 15 millió ft-ot, a kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet folytató esetén pedig a 100 millió ft-ot. Az átalányadó alapja (a jövedelem) a vállalkozói bevételnek a törvény által e bevétel %-ában meghatározott költséghányaddal csökkentett része. Ez teszi lehetővé, hogy csak a bevételekről kell nyilvántartást vezetni, de azért a beszerzési bizonylatokat is meg kell őrizni. Átalányadózó esetében a vállalkozói bevételnek nem része a nemzetközi szerződés alapján és az államtól kapott támogatás. Az évi 15 millió ft. bevételig választható átalány esetében a bevételből levonható költséghányad általában a bevétel 40%-a, tehát a bevétel 60%-a a jövedelem, de a kizárólag magas költségigényű kisipari tevékenység(ek)et folytató (a törvény tételesen felsorolja az ide tartozó tevékenységeket) költséghányada a bevétel 80%-a, tehát a bevétel 20%-a a jövedelem; A kizárólag kiskereskedelemmel foglalkozó költséghányada 87%, vagyis a bevétel 13%-a a jövedelem, de a kizárólag élelmiszer és/vagy vegyi áru és/vagy mezőgazdasági és/vagy gyógykészítmények kiskereskedelmével foglalkozó költséghányada 93%, eszerint a bevétel 7%-a a jövedelem.
A nyugdíjas egyéni vállalkozó 40% helyett 25%, 80% helyett 75%, 87% helyett 83%, 93% helyett 91% költséghányadot alkalmaz. Az átalányadózás szerinti jövedelem az összevont adóalapba tartozik mely jövedelmek együttes összegéből számított adóalap után 15% jövedelemadó fizetendő. Az átalányadózás szerinti jövedelem az alapja a vállalkozót terhelő szociális hozzájárulási adónak és a társadalombiztosítás járulékainak is („főfoglalkozású” vállalkozó esetén ha az átalányban megállapított jövedelem nem éri el az elvárt adó- illetve járulékalap-minimumot, akkor e közterhek a vonatkozó elvárt minimum alapulvételével fizetendők meg). Megszűnik az átalányadózásra való jogosultság a bevételi határ túllépése, számla(nyugta) adásának elmulasztása esetén. Ekkor az év első napjára visszamenőlegesen át kell térni a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra. Az átalányadózás csak a megszűn(tet)ését követő 5. adóévtől választható ismét. Az átalányban megállapított jövedelem után számított adóelőleget negyedévente a negyedévet követő hó 12-éig kell befizetni.
Foglalkoztatás, közterhek
Miután a választás egyik meghatározó tényezője az egyes adózási módok esetén fizetendő összes közteher nagysága, fontos tudni,
- egyrészt, hogy az anyagban említett jogcím(ek)en és mértékkel fizetendő jövedelemadón kívül az egyéni vállalkozónak a vállalkozói kivétje illetve az átalányban megállapított jövedelme alapulvételével (státuszától függő eltérésekkel) együttesen 18,5% mértékben társadalombiztosítási járulékokat, valamint 17,5% mértékű szociális hozzájárulási adót is fizetnie kell. - az egyéni vállalkozót az adóalap 2%-ának megfelelő összegű helyi iparűzési adófizetési kötelezettség is terheli, az iparűzési adó alapja mindhárom adózási módban többféleképpen is meghatározható és a vállalkozó választhatja meg a számára legmegfelelőbbet:
- minden adózási módban választható a fő szabály szerinti adóalapmeghatározás: vállalkozói bevétel csökkentve az anyag-és árubeszerzési költségekkel valamint a közvetített szolgáltatások és az alvállalkozói teljesítések értékével (az iparűzési adónál ez az alapértelmezett adózási mód),
- az átalányadózó kivételével, ha a bevétel nem több 8 millió Ft-nál, választható, hogy az adó alapja a bevétel 80%-a,
- átalányadózó az adó alapot az átalány szerinti jövedelmének 120%-ban is meghatározhatja,
A fizetendő közterhek nagyságát jelentősen befolyásolja a vállalkozó társadalombiztosítási státusza is aszerint, hogy az illető egyéni vállalkozóként:
- főfoglalkozású (nincs párhuzamos munkaviszonya, vagy az egyidejűleg fennálló munkaviszony(ai)ban foglalkoztatása összeszámítva nem éri el a heti 36 órát);
- mellékfoglalkozású (az egyéni vállalkozása mellett azzal egyidejűleg fennálló nappali tagozatos tanulói-hallgatói jogviszonyban vagy főfoglalkozású társas vállalkozói jogviszonyban vagy összeszámítva heti 36 órát elérő foglalkoztatással járó munkaviszony(ok)ban is álló – nevezik többes jogviszonyosnak is);
- kiegészítő tevékenységet folytató (saját jogú nyugdíjas);
egyéni vállalkozónak minősül-e, ezért az érdeklődőnek fontos ezzel is tisztában lennie:
A főfoglalkozású egyéni vállalkozó esetében a tb-járulékokat és a szochót csak abban az esetben fizeti a tényleges vállalkozói kivétje illetve az átalányban megállapított jövedelme után, ha e jövedelmének összege meghaladja az elvárt minimumot, ha tehát a vállalkozónak nem volt jövedelme, vagy az elvárt minimumnál az kevesebb, akkor a járulék és a szochó alapja nem a tényleges jövedelem, hanem az elvárt minimum (amely az aktuális minimálbéren vagy a garantált bérminimumon alapul, aszerint, hogy a vállalkozó tevékenysége szakképesítéshez vagy magasabb iskolai végzettséghez kötött-e).
Ettől eltérően a mellékfoglalkozású egyéni vállalkozó a tb-járulékokat és a szochót a tényleges jövedelme után fizeti meg (nincs elvárt minimum).
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak nem kell szochót fizetnie, de tényleges jövedelme után 2020 első félévében még 10% nyugdíjjárulékot és havi 7.710 Ft összegű egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet, a második félévtől jövedelmét kizárólag jövedelemadó terheli.
A vállalkozói jövedelem szerinti adózás az olyan nagy forgalmú egyéni vállalkozónak ajánlott, aki eszköz és költségigényes (kisipari termelő, szolgáltató illetve vendéglátói vagy kereskedelmi) tevékenységét több munkavállalót is foglalkoztatva végzi.
A jelen összefoglaló anyagnak nem célja mindazon szakmai ismeretek kimerítő jellegű bemutatása, hanem a teljesség igénye nélkül, tájékoztatási céllal kívánunk a vállalkozásoknak segíteni. Esetleges további kérdés esetén forduljanak bizalommal a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarához a tudastar@bkik.hu e-mail címen vagy keresse fel könyvelőjét, vagy jogi képviselőjét. A Kamara nem tudja szavatolni, hogy egyedi ügyekben a hatóságok a tájékoztatásban elhangzott szakmai véleménnyel azonos álláspontot képviselnek, ezzel kapcsolatosan a felelősségét kizárja.
További információk a www.nav.gov.hu oldalon!
