A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jóvoltából részt vehettem a Magyar Közgazdasági Társaság 63. Vándorgyűlésén Veszprémben.
Ha valaki nem ismerné a társaságot, az ő kedvükért: 1961-ben jött létre, 1973-ban érte el a teljes országos lefedettséget. 3500 tagja van, a vándorgyűléseken 700 – 900 fő szokott részt venni. Ezúttal a szervezők az egynapos és ottalvós, a gálavacsorán is résztvevők és a hazasietők átlag létszámát 700 körülire mondták.
Veszprémben utoljára 1968-ban járt a társaság – ahol akkor Nyers Rezső a piac szerepére és a verseny jótékony (!) hatására hívta fel a figyelmet.
Az MKT elnöke, Pleschinger Gyula korábbi jegybank alelnök jegyezte meg, a mostani 2025-ös visszatérés Veszprémbe hasonlóan sorsfordító időszak hazánk életében, mint 1968. Most is számot kell vetnünk azzal, hogy az állam és a piac „együttműködését” hol és milyen módon indokolt pontosítani.
Ahogy 1968-ban megjelent a rendezvényen Nyers Rezső, meghatározó politikai és gazdasági személyiség pénzügyminiszter – reformközgazda, úgy 2025-ben is részt vett az ország két legbefolyásosabb közgazdásza, Varga Mihály jegybankelnök ás Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter. A zsúfolásig megtelt terem, - nem túlzás - lélegzet visszafojtva hallgatta az előadásokat.
Az elnök és a miniszter előadása, megállapításai, de a megjelent rendkívül tehetséges előadók és vitázók véleményei is jelentős sajtóvisszhangot kaptak. Az előadások és viták kivétel nélkül elérhetőek az MKT honlapján YouTube csatornáján. Érdemes őket elemezni!
Ha megengeditek, én nem is fordítanék energiát arra, hogy mindezt megismételjem.
Arra koncentrálok, hogy a kamara mit szűrhet le az elhangzottakból, és milyen lépéseket javaslok, a rendezvénytől feltöltődve és erősen inspirálva.
Varga Mihály jegybankelnök átfogó képet adott a világgazdaság helyzetéről. Kitekintést adott a régiónk pozíciójára, szomszédjaink gazdasági lehetőségeire is. A mondanivalójában meghatározó elem volt, hogy – ahogy a világgazdaságban is -, a hazai növekedés és a versenyképesség legnagyobb akadálya az infláció. Annak a letörése, kézbentartása kulcskérdés, az ő személyes legjelentősebb feladata is ez. Markánsan felhívta a figyelmet arra, hogy az infláció alakulásának egy ismert, de eddig nem kellően komolyan vett tényezőjére jobban oda kell figyelni.
Ez pedig nem más, mint az inflációs várakozás. A várakozás a társadalom minden szereplőjét áthatja.
Várakozik a kormányzat és a terveire (költségvetés – gazdaságszabályozás stb.) mindez rányomja a bélyegét.
Várakozik a vállalati szektor és a beruházásaira, árazásaira stb. ez a várakozás nagy hatással van.
De várakozik a lakosság is és ez a fogyasztásában, megtakarítási politikájában jelenik meg.
A várakozások kialakulása, messze nem egyszerű közgazdasági kérdés. A Közgazdász Vándorgyűlésen is már érezhető volt a nyoma, a teljesen átalakult tömegkommunikációs környezetben, a szereplők pontos informálása, az ezzel kapcsolatos bizalom kérdése, a társadalom lélektani állapotának a figyelése és befolyásolása óriási feladat. Ma még bizonytalan, hogy ebben ki kap majd kitüntetett felelősséget.
Egy biztos, hogy a kamaráknak szerepet kell kérniük ebben.
A Közgazdász Vándorgyűlés beszélgetéseinek és vitáinak az összegzése, a tanulságok megfejtése még hetekig tart majd. Én veszem a bátorságot és azt mondom, a kétnapos közös gondolkodás középpontjában a kontinens és azon belül hazánk versenyképessége állt.
A kontinens ügyeire aggodalommal tekintett mindenki, és ebben ki is merült az mozgásterünk. A magyar versenyképességre még nagyobb aggodalommal figyeltünk, de ebben „sajnos” nem külső szemlélők, hanem felelősök is vagyunk, magyar közgazdászok.
Szóval versenyképesség. Ahogy én látom, a versenyképesség valamennyi gazdasági szereplő csoport részéről értelmezhető. Létezik kormányzati és közigazgatási versenyképesség, van vállalati versenyképesség is. Ez utóbbin belül, élesen el kell különíteni a nagyvállalati versenyképességi problémákat, az egyébként mindenki által emlegetett KKV – de szerintem egyre inkább mikróvállalati - versenyképességtől.
És mindannyian tudjuk, hogy létezik a munkavállalói versenyképesség is. Ezen a területen lehetne látszólag a leggyorsabban haladni, de vannak nehézségek.
Szívesen vitára bocsátom azt a gondolatomat, hogy a versenyképesség legelőször nem technológiai, munkaszervezési, kérdés. A versenyképesség legelőször emberi és azon belül is vezetői kategória. Nem lehet versenyképes egy olyan vállalat, amelyiknek az első vezetője nem versenyképes. Ez az első lépés.
Döntések körvonalazódnak arról, hogy a hazai versenyképesség erősítésébe a következő belátható 10 évben ezermilliárdos nagyságrendekben kerül forrás. Szó van róla, de nem a kellő hangsúllyal, hogy a technológia fejlesztések nagyságrendjeihez képest aprópénzért, tudásberuházásokra (is) szükség van. Az egyetemek jó úton járnak, és a munkájuk nyomán középtávon nagy változások jönnek. Kevesebb szó esik arról, hogy holnap mit tegyünk a vállalati vezetők versenyképességért. Egy biztos, hogy a kamaráknak szerepet kell kérniük ebben.
Nagy érdeklődés várta Dr. Balog Ádám előadását. A KAVOSZ Zrt elnöke, a MKIK és a BKIK alelnöke, egykori jegybanki alelnök utolsóként kapott szót a konferencián. A záró előadás nem jelent hátrányt, sőt. A szavai erős benyomást keltettek, keretezték a konferenciát.
Világossá vált, hogy a gazdaság finanszírozása, nem kereskedelmi banki monopólium és nem is egyszerű hitelügylet. Az is, de nem elégedhetünk meg hitelezéssel, hanem tőkeprogramok kereteiben is lépnünk kell. Élni kell a pénzügyi szektor lehetőségeinek teljes skálájával például akár a faktorálás lehetőségével is. A tőkeprogramok kiterjesztése a KKV szektor felé, szavakban már rendben van, a valóságban finomításokra szorul. Olyan állami intézkedésekre kerülhet sor, ami lehetővé teszi azoknak a kitörését is, akik pont amiatt nem kedvezményezettek, amely helyzetből ki akarnak törni. Ez a versenyképességi elem, a társadalom széles párbeszédét feltételezi, de egy biztos, hogy a kamaráknak szerepet kell kérniük ebben.
Gulyás József
BKIK Gazdasági Szolgáltatások Tagozat, elnökségi tag
KKVHÁZ elnöke
