Különleges és példaértékű képzési programot indított a BKIK az állami gondoskodásban nevelkedő, nevelkedett a szakmaválasztás előtt álló fiatalok és gyermekek részére. Páros interjúnk 1. részében Varga Zoltánt a BKIK Szakképzési vezetője és a dr. Elnour Szilvesztert, a program ötletgazdája a program indulásáról beszélt, a mostani - 2. részben - a program tapasztalatairól kérdeztük őket.
Miért fontos a nevelőotthonban élő fiatalok ügye a BKIK számára?
Varga Zoltán: dr Elnour Szilveszter megkeresése alapján, BKIK szempontjából az a felismerés fogalmazódott meg, hogy a nevelőotthonban élő fiatalok fontos munkaerőipaci utánpótlás jelenthetnek, többek között a szakemberhiány területén is. Amennyiben segítséget kapnak abban, hogy legyen jövőképük, tudják azt, hogy milyen továbbtanulási lehetőségeik vannak, sikeresebben választhatnak szakmát, és nagyobb eséllyel lesznek hasznos munkavállalói a társadalomnak.
Milyenek az eddigi tapasztalatok?
dr. Elnour Szilveszter: A kérdés valóban nagyon fontos, hiszen az eddigi tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy erre a fajta segítségnyújtásra mind a gyerekeknek, mind pedig a velük foglalkozó szakembereknek nagy szükségük van. Nemcsak a fiatalok igénylik a hiteles, érthető és gyakorlati információkat, hanem azok a dolgozók is, akik nap mint nap kapcsolatba kerülnek velük, és meghatározó szerepet játszanak a jövőképük formálásában.
Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy minden érintett rendelkezzen azokkal az alapvető ismeretekkel, amelyek az oktatási rendszerhez, a szakmaválasztáshoz és a továbbtanulási lehetőségekhez kapcsolódnak. Csak így biztosítható, hogy a gyerekek folyamatosan olyan, számukra is érthető és releváns információkat kapjanak, amelyek valóban segítik őket önmaguk és jövőjük építésében. A gondoskodásban nevelkedő fiatalok számára különösen nagy jelentősége van annak, hogy legyen mellettük olyan felnőtt, aki eligazítja őket a lehetőségek között, és segít elkerülni a tévutakat.
Az eddigi visszajelzések rendkívül pozitívak, mind a gyerekek, mind a dolgozók részéről. A fiataloknál már az első foglalkozás után megfigyelhető volt, hogy többen érdeklődni kezdtek olyan szakmák iránt, amelyeket korábban alig ismertek. Volt olyan gyermek is, aki határozottan kijelentette, hogy honvéd kadétnak szeretne készülni, mert úgy érzi, ez áll hozzá a legközelebb, ez jól mutatja, hogy a program képes valódi iránytűként működni számukra.
A dolgozók részéről szintén nagyfokú elkötelezettséget tapasztaltunk. Bár mindannyian rendkívül leterheltek, mégis igyekeznek úgy szervezni a napjaikat, hogy a lehető leghitelesebb információt adhassák át a gyerekeknek. Volt olyan alkalom, amikor az előadás után többen nem indultak haza, hanem velem együtt leültek a számítógép elé, és közösen kezdtünk el szakmákat, iskolákat és duális képzőhelyeket keresni a gyerekek számára. Ezeket az információkat később az otthonban azonnal továbbadták a fiataloknak.
Olyan dolgozó is akadt, aki egyenesen a munkahelyéről érkezett az előadásra, fáradtan, mégis lelkesedéssel, mert tudta, hogy az itt megszerzett tudást azonnal hasznosítani tudja a gyerekek érdekében. Ez a fajta hozzáállás jól mutatja, mennyire elkötelezettek a gondoskodásban élő fiatalok támogatása iránt.
Összességében megfigyelhető, hogy a képzésen résztvevő szakemberek valóban mindent meg szeretnének tenni azért, hogy a gyerekek a lehető legjobb eséllyel induljanak el a jövőjük felé. A BKIK programja ehhez most olyan szakmai hátteret és támogatást biztosít, amely hosszú távon is érezhető pozitív hatást gyakorolhat a gondoskodásban nevelkedő fiatalok életére. A cél nem csupán az információátadás, hanem az, hogy a gyerekek megtapasztalják vannak felnőttek, akik hisznek bennük, és készek segíteni őket abban, hogy megtalálják a saját útjukat.
Varga Zoltán: Az eddigi tapasztalatok, visszajelzések nagyon pozitívak. A gyermekotthon visszajelzése alapján elmondhatom, hogy mind a programban résztvevő fiatalok, mind a nevelők, egyaránt segítségkén éli meg a foglakozásokat. Érdekes volt hallani azt, hogy a program pozitív ráhatással van a nevelők és a fiatalok közötti, házon belüli kommunikációra is. Az őszi időszakban azok a fiatalok lettek bevonva, akik pályaválasztás előtt álltak, így azonnal tudták kamatoztatni a hallottakat. Tudunk olyan eddig motiválatlan fiatalról is aki a foglalkozások során tudta meghatározni, milyen szakmát szeretne tanulni, és azt melyik szakképző intézményben tanulhatja. A nevelők sikerélménykélt élték meg, hogy valós segítséget nyújthattak azoknak a fiataloknak is, akik nem vehettek részt a foglalkozásokon, de szintén pályaválasztás előtt álltak. Összességében elmondható, hogy a program már a PILOT szakaszában nagy segítséget nyújt a gyermekotthonnak, mint intézménynek. Öröm volt hallani, hogy a nevelők érdeklődését felkeltette és maguk kérdezik házon belül, hogy mi módon vehetnek részt a foglalkozásokon.
Hogyan fogadták a külső segítséget a fiatalok, illetve a nevelők?
dr. Elnour Szilveszter: Mindkét csoport esetében már az első alkalommal érzékelhető volt a nagyfokú érdeklődés, ami valószínűleg kezdetben elsősorban a kíváncsiságból fakadt. Azonban ahhoz, hogy a gyerekek ne csak bejöjjenek, hanem később is visszatérjenek, kulcsfontosságú volt, hogy megosszam velük magam is állami gondoskodásban nevelkedtem, és pontosan azért vagyok itt, hogy olyan tudást adjak át nekik, amely valódi kapaszkodót jelenthet a jövőjük építésében.
Egy tizenhat éves lány reakciója különösen emlékezetes volt, amikor meghallotta, honnan jövök, azonnal azt mondta, hogy „na, most lett számára érdekes a dolog, és ezek után hajlandó végighallgatni”. Ez a mondat jól mutatja, mennyire fontos számukra a hitelesség és az azonosulási lehetőség. Ahogy ez elhangzott, a többi gyerek is érezhetően felfigyelt, és sokkal nyitottabban, nagyobb bizalommal fordultak az előadás felé. A gondoskodásban nevelkedő fiatalok számára különösen érzékeny pont, hogy ritkán találkoznak olyan felnőttel, aki valóban érti a helyzetüket, vagy legalábbis nem csak elméletből ismeri azt. Számukra ez a fajta személyes hitelesség nem csupán motiváló, hanem biztonságot adó tényező is.
A dolgozók részéről ugyancsak nagy érdeklődést tapasztaltam. Ők különösen értékelték, hogy egy olyan szakember tart előadást, aki maga is átélte azt a világot, amelyben a gyerekek élnek. Számukra a szakmai többlettudás mellett az is fontos volt, hogy a mindennapi munkájukba beépíthető, gyakorlati útmutatást kapjanak. A következő felnőtt csoport már az előző csoport pozitív visszajelzései alapján érkezett, így még nagyobb nyitottsággal és várakozással ültek be az előadásra.
Külön szeretném kiemelni az intézmény felsővezetőinek szerepét. Mindketten rendkívül elkötelezetten dolgoztak azon, hogy a gyerekek és a dolgozók is részt tudjanak venni az alkalmakon. Az ő támogatásuk nélkül a program nem valósulhatott volna meg ilyen gördülékenyen és ilyen magas szakmai színvonalon. A vezetői jelenlét és támogatás különösen fontos a gondoskodásban élő gyerekekkel végzett munkában, hiszen a stabil, kiszámítható keretek és a következetes szakmai háttér jelentik számukra a biztonság egyik alapját.
Összességében elmondható, hogy a gyerekek és a dolgozók egyaránt nyitottak, motiváltak és befogadóak voltak. A személyes történet, a hitelesség és a szakmai tartalom együtt olyan erős kombinációt alkotott, amely valódi hatást gyakorolt a résztvevőkre. A gondoskodásban nevelkedő fiatalok számára minden ilyen alkalom lehetőség arra, hogy új mintákat, új perspektívákat és új reményt kapjanak és ez a program pontosan ezt a célt szolgálja
Köszönjük az interjút!
A páros interjú 3. - befejező - részében a program kihívásairól és jövőképéről lesz szó.
Páros interjúnk első része az alábbi linken olvasható:
