A BKIK Szakképzési Iroda szerteágazó módon vesz részt a szakképzésben részt vevő fiatalok tehetséggondozásában: támogatjuk a Junior Skills versenyt, szervezzük a Szakma Kiváló Tanulója Verseny budapesti előválogatóit. Kökény Istvánt, a Budapesti Komplex Szakképzési Centrum Szamos Mátyás Technikum és Szakképző Iskola igazgatóját, mint a Hungarodualskills 26 rendezvény alapítóját, szakmai fővédnökét kérdeztük.
Hogyan született a gondolat a verseny létrehozására? Mi benne az újszerű a többi szakmai versenyhez képest?
A verseny ötlete Vízvári Gergőtől, az iskola korábbi igazgatójától indult el — ez kulcsfontosságú, mert ő fogalmazta meg először azt a szakmai igényt, hogy a vendéglátás–turizmus ágazatban szükség van egy olyan megmérettetésre, amely nem a megszokott versenysémákat ismétli. A 2024–2025-ös tanévben indult el érdemben a munka, az idei tanévtől pedig Bíró Zoltán szakmai igazgatóhelyettes kollégámmal és a szakoktatókból felállított szervezőbizottsággal együtt vittük tovább a koncepciót, és intézményi háttérrel meg tudtuk valósítani az első HungaroDualSkills-t.
Az újszerűség több ponton is megjelent. Egyrészt duális fókuszt adtunk a rendezvénynek: Magyarországon sok vendéglátásos verseny volt és van, de tipikusan iskolák versenyeznek iskolákkal, szakoktatók szakoktatókkal. A duális képzés bevezetése óta viszont a duális képzőhelyek önállóan ritkán rendeznek vagy kapcsolódnak versenyhez — mi ezt akartuk áthidalni azzal, hogy duális partnereket, mestereket és a mesterek mellett dolgozó tanulókat/képzésben résztvevőket hozunk egy térbe. Másrészt tudatosan együtt kezeltük a vendéglátást és a turizmust, mert itthon kevés olyan verseny van, amely ezt a két területet együtt mutatja meg, pedig a valós szakmai működésben egymásra utaltak.
A koncepciónk harmadik pillére a fesztiváljelleg és a látványosság volt: nem több órás, „elvonulós” műhelymunka volt a cél, hanem egy pörgős, közönségbarát szakmai fesztivál, ahol a versenyszámok a közönség előtt történnek (természetesen az online elméleti részek kivételével). A nézők azt lássák, hogyan dolgoznak, mit tudnak valójában a versenyzők. Ezt erősítette az is, hogy nem „betanulható” feladatokban gondolkodtunk: a klasszikus versenyeknél sokszor hónapokkal előre ismert a feladat, és hetekig-hónapokig készülnek rá. Mi ebből tudatosan kiléptünk, csak csepegtettünk információt, később adtunk többet, és maradt olyan elem, amit csak a verseny napján tudtak meg. A cél a valós kompetenciák mérése volt: gyorsaság, ügyesség, kreativitás, helyzetmegoldás.
Kifejezetten újszerű elem volt a „helyszíni döntés 3 percben”: bizonyos feladatoknál a versenyző a helyszínen húzott egy kötelezően felhasználható anyagot/elemet, majd három perc állt rendelkezésére, hogy a mesterével konzultáljon, és együtt találják ki, hogyan építi be a megoldásába. Ez tipikusan „duális élethelyzet”: gyors gondolkodás, jó döntés, alkalmazkodás. És fontos: mindezt nem konkurenciának szántuk a meglévő rangos versenyek mellé, hanem egy másik műfajnak — komfortzónából kilépős, szakmaközeli, közönségbarát, duális fókuszú fesztiválnak.
Milyen visszajelzéseket kaptak a duális képzőhelyektől, mennyire voltak aktívak a jelentkezésnél?
A résztvevő duális képzőhelyektől kifejezetten jó, támogató visszajelzéseket kaptunk. Értékelték, hogy itt nem egy „kottából játszott” versenyről van szó, hanem olyan helyzetről, ami sokkal közelebb áll a mindennapi működéshez, és tényleg megmutatja, mit tud a mester és a tanítvány együtt. A jelentkezési aktivitásnál volt egy tanulságos jelenség: országosan meglepően sok helyről érkeztek versenyzők és partnerek (például Orfűről, Békéscsabáról, Kisújszállásról, Esztergomból), ugyanakkor budapesti duális partnerekből kevesebb volt, mint szerettük volna. Ezt nem problémának, hanem fejlesztési pontnak tekintjük: jövőre célzottan szeretnénk erősíteni Budapestet, és ebben szeretnénk a BKIK segítségét is kérni, hogy a fővárosi duális képzőhelyek még aktívabban kapcsolódjanak be.
Milyen eredmények születtek?
Az „eredmény” nálunk két szinten értelmezhető. Az első a klasszikus értelemben vett versenyeredmény és díjazás: a fő koncepciónk az volt, hogy senki ne távozzon üres kézzel. Ez tudatos döntés volt, mert nem akartuk azt a helyzetet, amikor valaki pár ponttal lemarad, és rossz élménnyel megy haza. Ezért minden résztvevő kapott elismerést — érmeket, kupát —, az első helyezettek (volt szakma ahol több aranyérmes is volt) pedig a támogatóknak köszönhetően (külön köszönet például a Danubiusnak) voucher jellegű és tárgyjutalmakat is.
A második szint a szakmai eredmény, vagyis a kompetenciakép: a feladatok miatt nagyon jól kirajzolódtak a valódi készségek — gyors, pontos alapműveletek, kreatív megoldás kényszerfeltétellel, vendégkezelés, kommunikáció, stressztűrés, turizmusnál felismerés, rendszerezés és prezentáció.
Plusz eredményként külön kiemelném a fotópályázatot is: a „Duális életképek” témában 78 fotó érkezett. Ezek igazi szakmaközeli, hiteles pillanatokat mutattak meg — sokszor olyan erővel, amit nehéz szöveggel visszaadni —, és közösségi, illetve pályaorientációs szempontból is komoly értéket jelentettek.
Milyen tapasztalatokkal zárult a verseny?
Bevallom, az első alkalom előtt volt bennünk félelem: új műfaj, új ritmus, új logika — nem tudtuk, hol lesznek a gyenge pontok. Utólag viszont több dolog nagyon egyértelműen látszik. A fesztiváljelleg működött: a rövid, váltakozó versenyszámok miatt a nap pörgős volt, a közönség nem unatkozott, a hangulat végig élő maradt. A közösségi ráhangolódás is sokat adott: az előző esti vacsora a Hotel Benczúrban (mester–tanítvány–zsűri–szervezők együtt) érezhetően oldotta a feszültséget, és másnap már egy nyitottabb, emberibb légkörben indult a verseny.
A zsűri szerepét sem lehet eléggé hangsúlyozni: neves, gyakorló szakemberek voltak jelen, akik nemcsak pontozni tudtak, hanem szakmailag is hitelességet adtak minden mozzanatnak. És volt egy pont, ami szinte mindent vitt: a mester–tanítvány versenyrész. Az a kapcsolódás, ami a mester és a tanítványa között látszott, nehéz szavakba önteni — ez nem technikai trükkről szólt, hanem bizalomról, közös nyelvről, valós duális viszonyról. Ezt jövőre látni kell.
A legerősebb visszajelzés számomra az volt, hogy a verseny után rengeteg köszönő üzenetet kaptunk, és egy versenyző konkrétan azt mondta: „Sok versenyen voltam már, de ilyen jól még nem éreztem magam.”
Milyen jövőképe van a rendezvénynek?
A jövőképünk tudatosan több lépcsős. Elsőként egy stabil éves sorozatot szeretnénk: hogy a HungaroDualSkills rendszeres, várva várt esemény legyen — a következő időpont már megvan: 2027. február 5–6.
Emellett szakmai körökben is felmerült, hogy ez a forma alkalmas lehet egy „mini EuroSkills/WorldSkills” jellegű modellre: több szakma, fesztiválhangulat, közönség előtti szakmaiság, erős duális fókusz.
Hosszú távon nemzetközi nyitásban is gondolkodunk: szeretnénk megkeresni uniós országok kamarai szervezeteit, és lépésről lépésre akár nemzetközivé tenni a rendezvényt — például úgy, hogy évente egy ország lenne a „fővendég”. Ez szakmai, kulturális és kapcsolatépítési szempontból is óriási hozzáadott értéket jelentene.
A fejlődést közösen szeretnénk építeni: a verseny után elégedettségi kérdőívet küldtünk ki a résztvevőknek, mert várjuk a további jó ötleteket, és szeretnénk, ha a következő évek a szakmai közösséggel együtt formálódnának.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban erős pályaorientációs célunk is van: aktívan kapcsolódni szeretnénk a kamara pályaorientációs tevékenységéhez, és elérni, hogy 7–8. osztályos diákok is kilátogassanak. Ők itt testközelből láthatják, mit jelent a vendéglátás–turizmus ágazat, és a jövőben akár számukra is lehetne egy „mini” verseny: egyszerű, élményszerű feladatokkal, hogy kedvet kapjanak, és értsék, mi történik a szakmákban a valóságban.
Összességében olyan rendezvényt szeretnénk építeni, amely egyszerre szakmai mérce, közösségi élmény, duális kapcsolatbemutató és pályaorientációs eszköz.
